Az egykor nyüzsgő metropolisz gyengülő fényében Alex Mercer egy összetört felhőkarcoló maradványai tetején állt, szemét a horizontra szegezve. A tüzes narancs és vérvörös árnyalatokra festett égbolt néma tanúbizonyságot tett a kibontakozó őrületről.

Három különálló nyomvonal, mint egy haragvó isten ujjai húzódtak felfelé távoli országokból, jelezve a világ szuperhatalmai által indított nukleáris robbanófejek felemelkedését: Amerika, Oroszország és Kína. Alex, az egykori városkutató és vonakodó túlélő, mindig is lenyűgözte a civilizáció csontváza.

Most maga a világ egy nagy, elhagyatott rommá vált. A robbanások távoliak voltak, de az üzenet egyértelmű volt - az emberiség hübriszsége végül a végső ostobaságba tetőzött.

Ahogy a kilövések kezdeti lökéshulláma visszhangzott a beton és acél üreges kanyonjain, Alex érezte egy új korszak kezdetének remegését. A lenti utcákon pánik tört ki.

Az emberek a túlélés őrült táncában tülekedtek, boltokat raboltak ki, autókat raboltak el, és egymást taposták, hogy kétségbeesetten menedéket találjanak. A társadalom vékony héja, amelyet oly régóta a rend ígérete tartott fenn, pillanatok alatt megperzselődött.

A káoszban Alex a hátborzongató nyugalom szigete maradt, nem közömbösségből, hanem mélyen gyökerező beletörődésből, hogy az egykor ismert világ visszavonhatatlanul elveszett. Miközben az éjszakai égboltot lángba borította az emberiség haragja, Alex leszállt a helyükről, és elhatározta, hogy eligazodni fog a káoszban.

Tudták, hogy az igazi küzdelem előttünk áll - nemcsak az elkerülhetetlen zuhanás és a környezet összeomlása elleni küzdelem, hanem az emberiség lelkéért vívott harc, miközben a világ maradványai egymás ellen fordulnak a túlélésért. Így hát nehéz szívvel és a közelgő sötétség ellen megacélozott akarattal Alex elindult a romok közé.

Túlélésük történetét még meg kellett írni, de ez nem csak a kitartásról szól, hanem a remény kereséséről is a világ hamvai között. Alex: "Hello? Megsérült valaki?"1.

túlélő: (Óvatosan) "Ki vagy? Te nem tartozol közéjük, igaz?"Alex: "Nem, nem. A nevem Alex.

Csak kellékeket keresek, és próbálok értelmet adni ennek az egésznek. "2.

túlélő: (Közbeszól) "Van értelme? A világ eltűnt, ember. Nincs már semmi értelme.

"Alex: "Mindig marad valami. Újjáépíthetjük, újrakezdhetjük.

Mi a neved?". .